-Bill! Figyelj, neked tetszett ez a csaj, nem? Miért csókoltad volna meg, ha nem jön be. Hogyhogy nem jöttetek össze?

   -Tök szar lett volna neki. És nekem is. Gondolj bele mi volt Ann-Katrinnnal. Na az milyen volt? Hányszor kellett elmagyaráznod ezt az ügyet az újságoknak? Na és szegény Ann-Katrin?

   -Az más helyzet volt. Most egy egész éjszakát együtt töltöttetek és semmi? Ugyan már! A csaj fülig beléd van zúgva! Látszik a fején! Te pedig konkrétan lesmároltad, nem?

   -Tom. –Bill felé fordult.

   -Mi van? Látom rajtad, hogy bejön neked, sőt tetszik is neked! Nem mered felválalni a kockázatot?

   -Tom, én nem te vagyok, és nem használom ki szegény csaj érzelmeit arra, hogy elszórakozzam vele!

   -Kösz. Ez jól esett. –Tom elkomorodott. –Csak azt akartam, hogy végre boldog legyél. Egyfolytában úgy jársz, kelsz mint egy élőhalott. Rád fér már egy kapcsolat. És tényleg nem vagyunk egyformák.  Te nem szórakoznál el vele. Amugy kösz a megjegyzést.

   -Tom, nem akartalak megbántani…

   -Ne rajtam gondolkodjál, hanem itt van Kriszti száma, hívd fel és, állítsd meg a taxit vagy mittom én, és izé… csináld azt amit a magad fajta romantikus alkatok szoktak.

  -Szia, még csak most mentünk el…

  -Szia Kriszti Bill vagyok!

  -Úristen! Adjam Petrát?

Eléggé fura arcot vágtam. Mi van? Mi van velem? Kriszti egyszer csak a kezembe nyomta a telóját.

  -Haló?

  -Szia Bill vagyok.

  -Szia.  –kevésbé se érdeklődő hangon köszöntem.

  -Létszi gyere vissza!

  -MI?

  -Kérlek gyere vissza! Hülye voltam! Beszéljük meg! Kérlek, kérlek! Kriszti minden szót értett és megkérte (úgy mond) a taxist hogy menjen vissza a hotelhez.

  -Bill…

  -Ne haragudj rám!

  -Nyugi, már megyünk visszafelé.

Visszaértünk a hotel elé. Kiszáltam a taxiból. Oda mentem Billhez, akin kivételesen nem volt rajta a gigaszemüveg. Sokkal áthatóbban tudtam a szemébe nézni.

  -Akarsz egy eslélyt adni kettőnknek? –mondta olyan édesen, ahogy még egyetlen képen sem láttam…

  -Igen!  -Megcsókoltuk egymást. Átöélelt mint először. Minden olyan csodálatos volt. Soha nem éreztem még ilyen érzést. Természetesen máris megjelent egy paparazzo. Bill odament a kamera elé és bele mondta:

   -Ő a barátnőm!

   -Ez olyan volt mint egy házassági bejelentés!  -mondtam és nevetteünk.

   -Ott még nem tartunk… de ki tudja…

Most mélyen a szemébe néztem és érzékien nagyon lágyan csókoltam meg. Minden olyan álom szerűnek tűnt.

   -Olyan ez mint egy álom… -suttogtam.

   -Olyan ez mint egy álom… -mosolygott. Tényleg boldognak láttam. Fogtuk egymás kezét.

Nem is tudom, lehet, hogy tényleg álom volt?

Remélem Mindenkinek tetszett!